A folyamat során a segítő szelíden kísér végig egy aktuális kérdéseddel kapcsolatban megjelenő érzelmi létrádon. Van, aki könnyebben meg tudja fogalmazni, hogy milyen érzések dolgoznak benne, és van, aki inkább a testérzetein vagy korábbi emlékeken keresztül kapcsolódik velük. Ez természetes. Miután végigjártuk ezt az utat, olyan helyzeteket is tisztázhatunk magunkban a segítő támogatásával, amelyek eddig vagy kimondatlanul maradtak, vagy mélyebb megértést kívántak. Egy magasabb nézőpontból láthatunk rá az adott életeseményre. Így nemcsak a felismerés és a megértés mélyül, hanem az érzelmi oldódás is elindul. Amikor pedig vissza, majd előretekintünk az időben, egy új színben látjuk meg a történetet és annak szereplőit. 

A módszer azoknak is ajánlott, akiknek nincs aktuálisan feldolgozásra váró veszteségük, azonban nehezebben kapcsolódnak az érzelmeikhez, mert vagy kihívásos felismerni és azonosítani őket, vagy mert megtanulták, hogy biztonságosabb lehatárolódni, és így válnak kevésbé sebezhetővé. Ez azonban paradox helyzetet okoz, hiszen a lehatárolódás egyben azt is jelenti, hogy a szeretetelfogadási képesség is csökken. 

Amikor megengedjük magunknak, hogy megéljük az érzelmeinket, és egészségesen kapcsolódjunk hozzájuk, akkor bár sebezhetővé válunk, mégis így lesz lehetőségünk valódi megelégedettségben, hiányok és pótcselekvések nélkül élni. A sebezhetőség pedig nem gyengeség, hanem a valódi belső erő mértékegysége.