Miért jobb agyféltekés vezetés?

Tudtad, hogy bár a döntéseinket bal agyféltekéből hozzuk meg, mégis a jobb agyfélteke az, amely jóváhagyja vagy szabotálja annak megvalósulását?

Korai élményeink befolyásolják döntéseink hatékonyságát és a megvalósítás sikerét. Miért? 

Életünk első kb. 1,5 évében a jobb agyfélteke aktív, a bal nyugalomban van. Itt tárolódnak a kötődéssel, a társas kapcsolatokkal, az önértékeléssel és az (ős)bizalommal kapcsolatos információk. Ez az érzelmek központja, végrehajtási agyféltekének is nevezik (értékes, szerethető és képes vagyok vagy sem).

Később a bal agyfélteke aktiválódik, és elindul a tanult tanulási folyamat. Azaz a logikus, ok-okozati részünk kap teret. Ez a döntési agyféltekénk, ahol a tervek és gondolatok születnek.

Nos, amint látható, a jobb agyféltekének mindig is lesz néhány év előnye. Így jelentősége jóval nagyobb, mint azt gondolnánk. Döntéseink mögött (tudattalanul) meghúzózó érzelmeink megértése és feldolgozása kritikus a sikeres és boldog, önazonos élethez.

Ezért foglalkozunk mindkét agyféltekével, azaz a megértéssel és a tudatalattiban rejlők feltérképezésével és feldolgozásával. Azaz az érzelmi tudatossággal.

Miért Contact Flow^®?

Contact Flow^®, monthatnánk, Kapcsolatok az Érzelmi Tudatosság mentén.

 „CONTACT” – KAPCSOLATOK

Az ember alapvető igénye a valahová tartozás. Bár vannak, akik nem akarnak sehová sem tartozni, nos, ők a sehová nem tartozni akarók közé tartoznak…

A másik alapvető igény a biztonságra való törekvés, amely mélyen, a gyermekkorba nyúlik vissza.

A kapcsolódás mindennapos része az életünknek. Minden pillanatban kapcsolódunk – akár tisztában vagyunk vele, akár nem. Kapcsolódunk önmagunkkal, másokkal és a világgal. Kapcsolódunk a szavakon, a pillantáson, egy érintésen keresztül. Vagy amikor lélegzünk, eszünk, iszunk, vagy amikor váratlan ötleteink, sugallataink vannak. A kapcsolódás számtalan formában lehetséges.

Az, hogy a kapcsolódások mennyire felületesek vagy mélyek, már rajtunk múlik. Ez továbbvisz bennünket a szabadság, függetlenség, a kötődés, elköteleződés és függés témaköréhez.

Egy párkapcsolatban közösséget vállalunk, „én” előtt a „mi” érett döntése, amelyhez szükséges a bizalom, a kölcsönös tisztelet, az önismeret és a tiszta értelemben vett szeretet. Tévedés, hogy egy kapcsolat a szabadság halála. A szabadságot nem veheti el senki, azt csak Te adhatod oda. Az igaz Szerelem nem tart fogva, hanem megadja a szabadságot mindkét fél számára. Mert a kapcsolatban megélt szabadság megtartó ereje a legerősebb.

A függetlenség azt jelenti, hogy valaki mások ráhatásától mentesen működik. Azaz megvan az önállósága és autonómiája fizikailag és szellemileg egyaránt. A szabadság szó hasonlóan egyfajta külső beavatkozástól való függetlenséget jelent, amely szintén lehet fizikai vagy szellemi. Az utóbbi egyfajta belső szabadság. Amikor azt érzed: „lehetőségem van…”. Az, hogy élsz-e vele vagy sem, már rajtad múlik. Hogy le tudod-e vetni belső béklyóidat, a Benned kialakult (ön)korlátozásokat, korlátozó hitrendszereket. 

Vannak szabadság/függetlenség megszállottak. Ők valójában félnek a mély kötődéstől, az elköteleződéstől. Ők valójában nem élik a szabadságot, ők a szabadsághajhászás vagy a kötődésfélelem rabjai.

A kötődés és függőség közt vékony választóvonal van. A kötődés az egymáshoz tartozás tiszta érzése, amiben egyedül lenni éppen olyan biztonságos és felemelő, mint a másikkal. A függőségben azonban önmagunkkal lenni fájdalmas, és ezt a fájdalmat csak függőségünk tárgya oldhatja fel.

Ahhoz, hogy el tudj köteleződni, a kötődés biztonságot kell jelentsen számodra. Ez a biztonság pedig pici gyerekkorban születhetett meg, amikor édesanyád ölelő karjaiban növekedtél. Ha ezek a karok eltaszítottak, vagy ha öleltek, de fájóan vagy fullasztóan szorítottak, akkor a biztonság félelemmé alakult. A kötődéstől, és így az elköteleződéstől való félelemmé.

Nincs egységes recept. Mindenkinek más jó. Bármiben jól érezhetjük magunkat. A kérdés csak az, valóban ez a jó Neked, vagy csak megszoktál valamit, kompenzálsz, vagy félsz valamitől.

Az, hogy kinek mennyi szabadságra, függetlenségre van szüksége, vagy hogyan tud kötődni, milyenek a kapcsolatai, két dologtól függ. Az egyik a személyiségünk, a másik pedig a hozott szülői mintáink. A személyiségjegyeink alapján vannak, akiknek szorosabb kapcsolódási igényeik vannak, és vannak, akiknek nagyobb térre van szükségük. Ezek alapvető személyiségjegyek. A másik tényező pedig a szülői minták, amelyeknek tudatosan vagy tudattalanul, vagy meg akarunk felelni vagy csak azért sem, azaz lázadunk ellenük.

Persze egy dolog, hogy mid van, a másik, hogy mit kezdesz vele. S Te mit kezdesz azzal, amilyen vagy, amivé váltál? Ez már az önismeretről, az önfejlesztésről és a tudatosságról szól. Tudni, hogy mi történik, miért történik – bennünk és körülöttünk. Mert nem az a fontos, mi történik, hanem hogy hogyan érzed magad mindeközben.

S itt jön az …

„FLOW” – ÉRZELMI TUDATOSSÁG

Az ember alapvetően érzelmi lény. Az érzelem pedig egy, valamely történésre adott, ösztönös reakció. Azonban az állatvilág ösztönlényeitől bennünket, embereket a gondolkodás különböztet meg. A tud-at-osság. A tudás, a tudat, amely fejleszthető, és amely kiemel bennünket két-, négy-, hat-, nyolc- vagy százlábú, adott esetben láb nélküli társaink közül. A humort félretéve: mindaddig, amíg engedjük, hogy az érzelmeink ösztönös szinten maradjanak megértés és feldolgozás nélkül, nos, elvisznek bennünket egy olyan labirintusba, ahonnan kemény munkával lehet csak kikecmeregni.

Azok építenek játszi könnyedséggel légvárakat, s élnek rózsaszínű buborékban, illúziók tömkelegében, akikben sérült vagy hiányzik a hit és bizalom. A tiszta bizalom. Amikor nem akarjuk kontrollálni azt, ami van, ami lesz. Amikor döntéseinket nem előre hozzuk meg, hanem azok a pillanatban, tisztán, érzelmi befolyásoktól mentesen születnek meg.

Bármilyen hihetetlen is, az érzelmeinkből teremtünk valóságot. Az, hogy valami siker vagy kudarc, veszteség vagy ajándék, csak nézőpont kérdése. Érzelmileg nem a körülményekben, hanem a projektekben, a kapcsolatokban, az életünkben kellene benne lennünk. Akkor nem sodornának tévútra és illúzióba csalóka érzelmeink. Akkor a dolgok fölé emelkedve, kívülről, felülről, objektíven látnánk, mi is történik bennünk és körülöttünk. S abban a bizonyos áramlásban, a Flow-ban élhetünk.

Ehhez adunk kézzelfogható eszközöket. Hogy felismerjük, megértsük és másképp tudjuk működtetni azt, ami bennünk van. S hogy az érzelmi sérüléseink helyét a tudatosság vegye át.